A mostani négyes adaggal
a jubileumi kétszázadik epizódot osztom meg veletek, s ebből az alkalomból lerántom a leplet arról a kérdésről, hogy
honnan származik a "törp" elnevezés. A "törp", vagyis franciául a "Schtroumpf" szó születésének története Peyo egyik ebédjéhez köthető.
Történt ugyanis, hogy
a belga rajzoló 1958-ban épp egy francia barátjával ebédelt, amikor is észrevette, hogy sótlan az étele. Hirtelen nem jutott eszébe a só francia neve, ezért minden különösebb ok nélkül
azt mondta barátjának, hogy adja oda neki a "Schtroumpf"-ot. A francia barát gondolkodás nélkül így válaszolt:
"Itt a Schtroumpfod. Ha befejezted a schtroumpfolást, schtroumpfold majd vissza!"
A két jó barát ezt követően két héten át szinte csak törpölve beszélt, s
így születtek meg maguk a törpök. Velük együtt pedig az a különös nyelvezet, amelyet már a
Hupikék törpikék és a csodafurulya című képregényben is használtak. A belőle készült rajzfilmes adaptációban
egy egész dalbetétet szenteltek a törpnyelv és a törpszófordulat bemutatásának, de e mese magyar változatában valójában
még nem hupikék törpikéknek hívták hőseinket, hiszen a film eredeti magyar címe
A kismanók furulyája volt. Csak később, már
a sorozat fordítóinak nyelvi leleményeként váltak hupikékké és törpikékké a "Schtorumpf"-ok, hogy onnantól fogva törpösített igék, főnevek és főnévi igenevek sokaságával terjesszék a törpök fantörpikus nyelvét.
Érdekességképpen érdemes megnézni,
hogyan hívják a törpikéket a világ különböző pontjain. Franciaországban és Belgium egy részén a már említett
"Les Schtroumpfs", Angliában és az USA-ban
"The Smurfs", Hollandiában és Belgium másik részén
"De Smurfen", Németországban
"Die Schlümpfe", Spanyolországban
"Los Pitufos", a spanyol tartományban, Katalóniában
"Barrufets", Olaszországban
"I Puffi", Brazíliában
"Os Smurfes", Walesben
"Y Smyrffs", Dániában
"Smolferne", Lengyelországban
"Smerfy", Csehországban
"Smoulove", Finnországban
"Smurffit", Norvégiában
"Smurfene", Svédországban
"Smurfarna", Horvátországban
"Strumpf", Romániában
"Strumpfi", Izlandon
"Strumparnir", a Dél-afrikai Köztársaságban
"Smurfies", Szlovéniában
"Smrkci", Macedóniában
"Strumpfovi", Portugáliában
"Os Estrumpfes", Törökországban
"Sirinler", Japánban pedig
"Lan Jing Ling" a sorozat címe.
Számomra mindebből az derül ki, hogy
a legnagyobb fantáziával megalkotott elnevezés épp a miénk, hiszen a valószínűleg a "hepehupa" és a "huppan" szavakból ihletet merítő
törpnyelvújító fordítóink mertek a leginkább elrugaszkodni a "Schtroumpf" szó variálásától, s alkottak egy leleményes minőségjelzős szerkezetet. Egy olyan szerkezetet, amely szinte egy
új árnyalatot adott a már nagyon jól ismert kék színnek.
Antione Buéno törptársadalompolitikai elemzése, Gyöngyösi Lilla viselkedésanalízise és Lőrincz Éva hupikék falanszter-elmélete után
ma lezárjuk a Hupikék törpikék című sorozat kapcsán született, hol igaznak bizonyuló, hol pedig kissé túlzásokba eső értelmezések sorát egy törpszichológiai elemzéssel, majd pedig egy érdekes ráadással.
Az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karán tanító
Flamann Szilvia 2011-ben közölte a mesehősök lehetséges tipológiáiról szóló tanulmányát, amelyben röviden kitér a szóban forgó hupikék meseszereplőkre is. Tanulmányában azt hangsúlyozza leginkább, hogy
minden törp más és más egyedre jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, így véleménye szerint nincs kettő sem, aki hasonlítana egymásra. A már számtalan helyen kiemelt tényt, mely szerint
Törpilla az egyetlen nőnemű törp, Flamann Szilvia úgy kezeli, hogy a szőke teremtés ezáltal könnyen beférkőzik a kislányok szívébe. A kisfiúknak ezzel szemben számtalan (eleinte 99-szer több) választási lehetősége van az azonosulási folyamatot illetően. A lényeg, hogy "mindenki könnyen megtalálja a kedvencét".
A szerzőnő részletesen kitér a törpök és főellenségük, Hókuszpók között fennáló méretbeli különbségekre. Azt írja ugyanis, hogy méretüket tekintve
a hupikék törpikék kicsik a mágustársadalom peremére szorult varázslóhoz és macskájához képest, akárcsak a gyerekek a felnőttekhez viszonyítva. Meglátása szerint a gyerekek nagyon sokszor úgy élik meg a felnőttek jelenlétét az életükben, ahogy a békésen eléldegélő, három alma magas törpicsekek Hókuszpók folytonos felbukkanását. Végtére is a felnőttek is beleszólnak a gyerekek életébe és dolgaiba. A rajzfilmsorozatban
a törpikéknek mindig sikerül megszökniük Hókuszpók elől, akit nem csupán nem szeretnek, de még félnek is tőle. A gonosz mágus ugyanis nem egyszerűen el akarja őket pusztítani, hanem meg is akarja enni mindegyikőjüket, miként Jancsit és Juliskát a mézeskalács-házikóban lakó boszorkány. Flamann Szilvia szerint "ebben a mesében a boszorkány a gyermekek anyjának átváltozott alakja", míg a Hupikék törpikékben
a csúf, kopasz és gonosz Hókuszpók a hatalmas és szigorú apát szimbolizálja. Érdekeségképpen hozzáteszi még, hogy "Hókinak" is van macskája, akárcsak a boszorkányoknak szokott lenni, s ez a macska sokat segít neki a rémtettek véghezvitelében.
Végezetül ismét szóba hozza az egyedüli női szereplőként tengődő Törpillát, aki ebből a helyzetéből adódóan állandóan a törpiek védelémre szorul, s ezt a falu 99%-ának számító férfi törpök igyekeznek is biztosítani. Itt jön a csavar az értekezésben, mivel a szerzőnő nem mást állít, minthogy ez
a védelmező szerep "az Ödipusz-komplexusból ered", hiszen meg kell védeni a szeretett nőt a gonosztól. Törpapa, a hatodik évadban előkerülő Törpszakáll és a még később felbukkanó, most még nevén nem nevezhető, szintén idősebb törp szerinte az idősebb testvéreket jelképezik, akik a kisgyerekekhez hasonlóan úgyszintén képesek ellenállni a gonosz és könyörtelen szülőknek és megvédeni tőlük a fiatalabbakat.
Apró bónuszként említem meg az elemzéssorozat legvégén
Polgár Andrea nevét, aki különböző meséken keresztül vizsgálja az asztrológiai karaktereket és archetípusokat. Természetesen azért hozom őt szóba, mivel
Peyo kékségeit is bemutatja az asztrológiai jegyeken át, de ennyi analízis és értelmezés után
mindez már csupán hab a törpök áfonyakrémes tortáján :-)
Polgár Andrea
Törpapával indít, aki jóságos és igazságos öreg bölcs mivoltának köszönhetően
jupiteri karakternek számít. Hókuszpók ezzel szemben skorpió-bak karakter: skorpió a mágia miatt, bak pedig a célratartása okán. A művészek életét élő Nótatához, Költörphöz és Törpingálóhoz hasonlóan
Törpilla természetesen vénuszi karakternek számít a bájával, szép szőke hajával, szempillájával és csilingelő hangjával, ám van benne némi víz elem is a lágy, befogadó jelleme miatt.
Törpojáca úgynevezett kibillent Vénusznak nevezhető, mivel külső jegyeinek fontossága miatt akár oroszlán is lehet.
Okoska tipikus szűz karakter a szelíd, de nem bántó tudálékosságával,
Dulifuli pedig egy határozottan szaturnikus figura, aki ugyebár mindig morog, s akinek soha semmi sem jó. Nem rossz személy ugyan, de annyira zárkózott jellem, hogy nem fér meg mellette semmi barátságos. Polgár Andrea szerint megbújik benne némi vízöntőség is, mivel soha nem akarja azt csinálni, amit a többiek. Meglátása szerint
Törperős jellegzetesen marsikus karakter és a törpök mesekönyvéből olykor előbukkanó
Don Törpilló is tüzes alak, s mindkettejükben megvan az udvarlás készsége.
Ügyifogyi egy diszharmonikus Merkúr, Ügyi egy rátermett uránuszi, Tréfi pedig egy meglepetéseket okozó uránuszi. A földkarakterek közül megemlíti a sanszosan bikának számító Hamit és Lustit, na meg Kertitörpöt, aki földművelő mivolta révén némileg bika, ugyanakkor a szépség élvezőjeként mérleg is, tehát összességében vénuszi karakter.
Földkarakter továbbá a szintén valamilyen anyaggal dolgozó
Törpöltő és a földet még Kertitörpnél is mélyebben, behatóbban ismerő Törperdész.
Polgár Andrea említést tesz még két vizes karakterről,
Gyengiről, aki halak és
Zokogiról, aki rák, továbbá a törpifjoncok lánytagjáról,
Törpiriről, akit kosszerű fiatal lánynak nevez
és Törpszakállról, akit szaturnuszinak vél. Mellékszereplőként végül
felhozza a jóságos, gondoskodó hold-jellegű vagy neptuni, azaz elfogadó
Tavaszanyót és az idő-szaturnuszi
Időapót.
