Lőrincz Éva véleménye szerint az Aprajafalvában tapasztalható, drámamentes mozdulatlanságnak a felmagasztalása hatja át magát a cselekményt is. Úgy fogalmaz, hogy a sorozat, ezzel együtt pedig a hupikék törpikék életében "nincs dráma, csak üzemzavar". Tulajdonképpen a törpök egyetlen feladata és célja az önfenntartáson kívül, hogy elhárítsák a gondtalan társadalmuk működésében előállt hibát és visszaállítsák az eredeti harmóniát. Valójában nincsen sorsuk, nincs fejlődésük, bukásuk vagy felemelkedésük, ebből következően pedig személyiségük sincs. Vannak persze fejezetek, amelyek arról szólnak, hogy egyes törpök megpróbálnak kiemelkedni, de amikor felbukkan a kitörés igénye a magát Királytörppé kinevező Okoskában vagy a fehér egyensapka helyett sárga sityakot viselő Törpojácában, ezt a feszültséget nem e vágyak teljesítésével oldják fel a széria készítői, hanem azok elfojtásával. Törpapa minden ilyen esetben visszavezeti eltévedt báránykáit a nyájhoz, hogy részvégi tanulságként levonhassák a következtetést, mely szerint jobb egyformának lenni. "A törpék az egyenlőség ősi illúziójának élnek, a biztonság ára, mint mindig, itt is a szabadság elvesztése" - vonja le a maga konzekvenciáját Lőrincz Éva is.
A szerzőnő említést tesz a törpifjoncokról is mint a falanszter újabb megidézőiről, de tévesen állítja, hogy "a kistörpék származását homály fedi", mivel nagy valószínűség szerint nem volt szerencséje ahhoz a két ötödik évados fejezethez, amelyből mindez kiderül. Mindenesetre azt hangsúlyozza, hogy a négy gyerek közül egyik sem Törpilla gyermeke, s ezzel dacolnak mindenféle természeti törvényszerűséggel. Megjegyzésként hozzáfűzi, hogy ezek szerint a női szerephez az anyaság nem tartozik hozzá, arról nem is beszélve, hogy a négy kis törpifjonc úgy lakik együtt a számukra épített játszóházban, mint egy intézetben. Magyarán szólva a család fogalma ismeretlen a számukra, de szerencsére a falu minden lakója egyformán szereti és neveli őket, így mindannyian ugyanolyan boldogok, vidámak és elégedettek lehetnek, mint az álomvilágnak beillő kis település valamennyi lakója.
S ha már álomvilágnak neveztük Aprajafalvát, érdemes kitérni arra, hogy tulajdonképpen a pozitív jellegű utópiák jegyét viseli magán a törptársadalom, hiszen az általános létbiztonság mellett jellemző rá az egyformaság szinonímájaként használható egyenlőség, az áttekinthetően sematikus társadalmi struktúra és Forier falansztere - természetesen hupikék színben. Ezért nem tartja véletlennek Lőrincz Éva, hogy a békésen kalapálgató, fúró és faragó hupikék törpikék látványa nagyon sok kelet-európai nézőben a szocialista-realista műremekek emlékét idézi, s kissé túlzóan tart attól, hogy a sorozat ilyen jellege visszaveti a gyerekek fejlődését.
Persze megállapítja azt is, hogy a falanszterek iránt érzett vágyat nem volt képes megsemmisíteni sem a történelmi tapasztalat, sem a sok negatív utópia, ebből következően a legkritikusabb szemléletű néző is nyugalommal és megelégedettséggel képes belefeledkezni a kis törpök törpszolúte semmitmondó életébe. Abba az életbe, amely megszólalásig hasonlít a lágerek világához, végtére is a koncentrációs táborok is ugyanannyira gördülékenyen berendezettek voltak, mint a kis kékek települése. Arról nem beszélve, hogy ott is hasonló módon érvényesült az egyformaság és az egyenlőség elve a szabadság teljes hiányának fejében, s ott sem nevükön nevezték az embereket, hanem csupán csak számmal jelölték őket.
Falanszterelméletének végén Lőrincz Éva a sorozat legfontosabb figurájának, Törpapának a személyét érintve azt taglalja, hogy az állambácsinak is beillő faluvezető lényében - Freud szavaival élve - "a legnagyobb illúzió" jelenik meg, mivel Törpapa egy személyben testesíti meg a törptársadalom valamennyi intézményét. Ez azt jelenti, hogy Aprajafalvában ő maga a törvényhozás, a végrehajtás, az igazságszolgáltatás, a papság, az oktatás és a közigazgatás is. Magyarán szólva a piros ruhás törpvezérben a patriarchális, vagyis "gyámkodó állam" ölt testet. Mindez persze azt jelenti, hogy mivel széles körben érvényesül a törpöknél az egyenlőség, ez megkövetelhette volna akár egy szűk vezető réteg létét is, ám helyette egy teljhatalmú vezetőt kellett kapniuk. Ez felfogható ugyebár a szabadságtól való menekülésként, amelynek egyik iránya "a kollektivizmus és uniformizmus általi biztonság", amely maga a falanszter, a másik pedig az örök infantilizmus, a "majd eldöntik helyettem" állapota.
Mint kifejezetten kisgyerekeknek szánt mesesorozatban, a Hupikék törpikék-ben ez az egész a jó államként felfogható jó atya szemléletében nyilvánul meg. Ha elgondolkozunk azon, mi történne, ha teszem azt, Törpapa meghal vagy nagyon hosszú időre elutazik Aprajafalvából (ahogy az olykor-olykor elő is fordul, még ha csak kis ideig is van távol egyes epizódokban), könnyen ráébredünk, hogy ez a szépen berendezett világ pillanatokon belül összeomlana, megszűnne minden intézménye és kitörne az anarchia. Törpapának a törpvilágban egyedülinek számító jelleme azt vonja maga után - zárja sorait Lőrincz Éva. -, hogy a faluban senkinek sem fordul meg a fejében az, hogy kilépjen a tömegből és egy legyen. Végtére is így maga fölött tudhat egy csalhatatlan védelmezőt, aki bármilyen nagy bajból képes kimenteni a gyámoltalan és döntésképtelen kis törpjeit.

A Halálistenek igen is léteznek és van egy lista, ami halált hozhat bárkire...
Vér-vér a vér kötelez! Mikor felébred az ősi erő, hogy beteljesítse végső célját, akkor...


Elérhető még: Indavideó / Videa


Elérhető még: Indavideó / Videa
DragonHall+ korábbi reklámvideók
DH+ Reklámok - Fórumtéma
Csak a DragonHall+ műsorán!

Divat manapság úgy górcső alá venni a legkülönfélébb animációs filmeket és sorozatokat, hogy a lehető legnegatívabb képet fessék azokról. Egy héttel ezelőtt a hupikék törpikék társadalmát elemző írással vezettem be azon elméletek sorát, amelyekkel Peyo és a Hanna-Barbera-páros minden szempontból ártalmatlan, kiszámíthatósága ellenére is közkedvelt rajzfilmklasszikusához közelítettek, ma pedig érdemes megemlítenünk először Gyöngyösi Lillát, aki amellett, hogy meglátása szerint a törpök meséje elbűvölő, úgy gondolja, hogy a kis kékségek ugyanakkor "felelőtlen és ügyetlen társaság" is. Történeteik tele vannak ugyan humorral és ártalmatlan, hat éven aluliaknak szánt izgalmakkal, de az már gyermekfejjel is könnyedén megállapítható, hogy ezen izgalmak nagyon sokszor abból adódnak, hogy a törpök "megsértődnek egymásra, önfejűen elkóborolnak vagy varázslat áldozatául esnek". Ez persze minden ilyen alkalommal nagy lehetőséget ad a gonosz Hókuszpóknak arra, hogy elkapja a három alma magasra nőtt törpicsekeket, akik viszont természetesen előbb vagy utóbb úgyis túljárnak az eszén. A csúf, kopasz varázsló tehát még a kis ellenségeinél is reménytelenebb esetnek számít, s nevezhetjük akár örök vesztesnek is, de nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy sem ő, sem a törpök nem képesek tanulni a saját hibáikból.
Gyöngyösi Lilla elmélkedésénél részletesebb és a törpök társadalompolitikai elemzésénél határozottan szelídebb a hupikék falanszter elmélete, amelyet egy írásában néhány évvel ezelőtt Lőrincz Éva taglalt, s amely tulajdonképpen helyénvaló meglátásokat közöl. Első gondolata az, hogy ami gyereknek és felnőttnek egyaránt feltűnik a sorozat nézése közben, az nem más, minthogy a falu egyetlen lakójának sincs valódi neve, csupán funkciója. A nevük jelöli ki valamennyiük szerepét, így első hallásra nyilvánvalóvá válik például, mivel foglalkozik Kertitörp, Törpingáló vagy Költörp, s hogy mi a legfőbb jellemvonása teszem azt Jajgatörpnek, Gyenginek és Leskének. A törpkarakterek egytől egyig betöltik a rájuk rótt funkciókat, s e szerepük határozzák meg őket a sorozat minden egyes epizódjában. Lőrincz Éva "szabványtörpikéknek" nevezi őket, akiket csak az különböztet meg egymástól, hogy öltözékük kisebb-nagyobb eltéréseket mutat.
Okoska például a szemüvegével az "értelmiségi" a csapatban, aki abszolút elméleti "szaktörpként" nehezen találja a helyét a gyakorlatias törptársadalomban. Hiába van jelen majdnem minden eseménynél, hiába igyekszik betölteni a(z ideiglenes) vezető szerepét, sokkal nagyobb megbecsülésnek örvend a történésektől gyakran távol maradó Hami, hiszen ő főz egész Aprajafalvára. "Okoskának semmi haszna, ellenben mindent meg akar magyarázni" - összegzi e gondolatot Lőrincz Éva, majd hozzáteszi, hogy ennek az a mindig visszatérő eposzi fordulat a következménye, hogy messzire hajítják. A fájdalmas földet érés ellenére a félrecsúszott szemüvege láttán "olümposzi kacajra fakadhatnak a tévénézők", s ez több száz alkalommal is megesik.
Törpilla a hosszú, szőke hajával, soha le nem cserélt, csak több példányban legyártott fehér ruhácskájával és a sárban, hóban is viselt topánkájával a nagybetűs NÕ a törpvilágban, s hiába kerül elő az évadok előrehaladtával még két törpnőszemély, mindvégig ő marad az etalon a hímnemű törpök számára.
Lőrincz Éva falanszterelméletének következő pontja az epizódkezdéssel foglalkozik. A szerző kiemeli, hogy bár a részek nagy hányadának cselekménye azzal indít, hogy valami vagy valaki megzavarja a törpök gondtalan, boldog hétköznapjait, a rendező - vagy mondjuk inkább úgy, rendezők - jóvoltából "az expozícióban néhány másodpercig láthatjuk, hogyan fest az idilli állapot". Tulajdonképpen mindenki csak fúr és farag, folyamatosan javítják a Csobilla-folyónál felépített gátjukat vagy hídjukat, Hami süt-főz, Törpilla virágot, Ügyifogyi követ szed, Nótata törpulyázik, Ügyi pedig reparál valamit. Rá kell hát jönnünk, hogy ha nem lépne színre rendszeresen Hókuszpók vagy igazolt hiányzása esetén az ügyeletes bajkeverő, a vidám kis törpikék élete halálosan unalmas lenne. Gondtalan, gördülékenyen működő társadalmukban nem volna probléma, nem keletkeznének feszültségek, így a szerző elgondolkodik azon, hogy ha a nézőknek módja lenne 22-23 percen keresztül a történésmentes "törphétköznapokat" nézni, nem merülne-e fel bennük az a kérdés, hogy ugyan mi a manótól boldogok ezek a törpök, s honnan ez a hervadhatatlan mosoly az arcukon. Tulajdonképpen elmélázik azon, hogy mitől lehet elégedett az életével az, akit egész életére bezártak a szabó, a szakács, a földműves, a morgó, az ügyefogyott vagy mondjuk a "szép, de buta" kategóriájába.

Folyt.köv.

Tsubasa jön, lő és góól!!!
Ki ne ismerné Japán egyik legjobb focistáját a kis Tsubasát, aki barátaival arra készül, hogy meghódítsa a futballvilág trónját!


Elérhető még: Indavideó / Videa


Elérhető még: Indavideó / Videa
DragonHall+ korábbi reklámvideók
DH+ Reklámok - Fórumtéma
Csak a DragonHall+ műsorán!