Antione Buéno törptársadalompolitikai elemzése, Gyöngyösi Lilla viselkedésanalízise és Lõrincz Éva hupikék falanszter-elmélete után ma lezárjuk a Hupikék törpikék címû sorozat kapcsán született, hol igaznak bizonyuló, hol pedig kissé túlzásokba esõ értelmezések sorát egy törpszichológiai elemzéssel, majd pedig egy érdekes ráadással.

Az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvû Tanítóképzõ Karán tanító Flamann Szilvia 2011-ben közölte a mesehõsök lehetséges tipológiáiról szóló tanulmányát, amelyben röviden kitér a szóban forgó hupikék meseszereplõkre is. Tanulmányában azt hangsúlyozza leginkább, hogy minden törp más és más egyedre jellemzõ tulajdonságokkal rendelkezik, így véleménye szerint nincs kettõ sem, aki hasonlítana egymásra. A már számtalan helyen kiemelt tényt, mely szerint Törpilla az egyetlen nõnemû törp, Flamann Szilvia úgy kezeli, hogy a szõke teremtés ezáltal könnyen beférkõzik a kislányok szívébe. A kisfiúknak ezzel szemben számtalan (eleinte 99-szer több) választási lehetõsége van az azonosulási folyamatot illetõen. A lényeg, hogy "mindenki könnyen megtalálja a kedvencét".
A szerzõnõ részletesen kitér a törpök és fõellenségük, Hókuszpók között fennáló méretbeli különbségekre. Azt írja ugyanis, hogy méretüket tekintve a hupikék törpikék kicsik a mágustársadalom peremére szorult varázslóhoz és macskájához képest, akárcsak a gyerekek a felnõttekhez viszonyítva. Meglátása szerint a gyerekek nagyon sokszor úgy élik meg a felnõttek jelenlétét az életükben, ahogy a békésen eléldegélõ, három alma magas törpicsekek Hókuszpók folytonos felbukkanását. Végtére is a felnõttek is beleszólnak a gyerekek életébe és dolgaiba. A rajzfilmsorozatban a törpikéknek mindig sikerül megszökniük Hókuszpók elõl, akit nem csupán nem szeretnek, de még félnek is tõle. A gonosz mágus ugyanis nem egyszerûen el akarja õket pusztítani, hanem meg is akarja enni mindegyikõjüket, miként Jancsit és Juliskát a mézeskalács-házikóban lakó boszorkány. Flamann Szilvia szerint "ebben a mesében a boszorkány a gyermekek anyjának átváltozott alakja", míg a Hupikék törpikékben a csúf, kopasz és gonosz Hókuszpók a hatalmas és szigorú apát szimbolizálja. Érdekeségképpen hozzáteszi még, hogy "Hókinak" is van macskája, akárcsak a boszorkányoknak szokott lenni, s ez a macska sokat segít neki a rémtettek véghezvitelében.
Végezetül ismét szóba hozza az egyedüli nõi szereplõként tengõdõ Törpillát, aki ebbõl a helyzetébõl adódóan állandóan a törpiek védelémre szorul, s ezt a falu 99%-ának számító férfi törpök igyekeznek is biztosítani. Itt jön a csavar az értekezésben, mivel a szerzõnõ nem mást állít, minthogy ez a védelmezõ szerep "az Ödipusz-komplexusból ered", hiszen meg kell védeni a szeretett nõt a gonosztól. Törpapa, a hatodik évadban elõkerülõ Törpszakáll és a még késõbb felbukkanó, most még nevén nem nevezhetõ, szintén idõsebb törp szerinte az idõsebb testvéreket jelképezik, akik a kisgyerekekhez hasonlóan úgyszintén képesek ellenállni a gonosz és könyörtelen szülõknek és megvédeni tõlük a fiatalabbakat.

Apró bónuszként említem meg az elemzéssorozat legvégén Polgár Andrea nevét, aki különbözõ meséken keresztül vizsgálja az asztrológiai karaktereket és archetípusokat. Természetesen azért hozom õt szóba, mivel Peyo kékségeit is bemutatja az asztrológiai jegyeken át, de ennyi analízis és értelmezés után mindez már csupán hab a törpök áfonyakrémes tortáján :-)
Polgár Andrea Törpapával indít, aki jóságos és igazságos öreg bölcs mivoltának köszönhetõen jupiteri karakternek számít. Hókuszpók ezzel szemben skorpió-bak karakter: skorpió a mágia miatt, bak pedig a célratartása okán. A mûvészek életét élõ Nótatához, Költörphöz és Törpingálóhoz hasonlóan Törpilla természetesen vénuszi karakternek számít a bájával, szép szõke hajával, szempillájával és csilingelõ hangjával, ám van benne némi víz elem is a lágy, befogadó jelleme miatt. Törpojáca úgynevezett kibillent Vénusznak nevezhetõ, mivel külsõ jegyeinek fontossága miatt akár oroszlán is lehet. Okoska tipikus szûz karakter a szelíd, de nem bántó tudálékosságával, Dulifuli pedig egy határozottan szaturnikus figura, aki ugyebár mindig morog, s akinek soha semmi sem jó. Nem rossz személy ugyan, de annyira zárkózott jellem, hogy nem fér meg mellette semmi barátságos. Polgár Andrea szerint megbújik benne némi vízöntõség is, mivel soha nem akarja azt csinálni, amit a többiek. Meglátása szerint Törperõs jellegzetesen marsikus karakter és a törpök mesekönyvébõl olykor elõbukkanó Don Törpilló is tüzes alak, s mindkettejükben megvan az udvarlás készsége.
Ügyifogyi egy diszharmonikus Merkúr, Ügyi egy rátermett uránuszi, Tréfi pedig egy meglepetéseket okozó uránuszi. A földkarakterek közül megemlíti a sanszosan bikának számító Hamit és Lustit, na meg Kertitörpöt, aki földmûvelõ mivolta révén némileg bika, ugyanakkor a szépség élvezõjeként mérleg is, tehát összességében vénuszi karakter. Földkarakter továbbá a szintén valamilyen anyaggal dolgozó Törpöltõ és a földet még Kertitörpnél is mélyebben, behatóbban ismerõ Törperdész.
Polgár Andrea említést tesz még két vizes karakterrõl, Gyengirõl, aki halak és Zokogiról, aki rák, továbbá a törpifjoncok lánytagjáról, Törpirirõl, akit kosszerû fiatal lánynak nevez és Törpszakállról, akit szaturnuszinak vél. Mellékszereplõként végül felhozza a jóságos, gondoskodó hold-jellegû vagy neptuni, azaz elfogadó Tavaszanyót és az idõ-szaturnuszi Idõapót.