Gyöngyösi Lilla elmélkedésénél részletesebb és a törpök társadalompolitikai elemzésénél határozottan szelídebb a hupikék falanszter elmélete, amelyet egy írásában néhány évvel ezelõtt Lõrincz Éva taglalt, s amely tulajdonképpen helyénvaló meglátásokat közöl. Elsõ gondolata az, hogy ami gyereknek és felnõttnek egyaránt feltûnik a sorozat nézése közben, az nem más, minthogy a falu egyetlen lakójának sincs valódi neve, csupán funkciója. A nevük jelöli ki valamennyiük szerepét, így elsõ hallásra nyilvánvalóvá válik például, mivel foglalkozik Kertitörp, Törpingáló vagy Költörp, s hogy mi a legfõbb jellemvonása teszem azt Jajgatörpnek, Gyenginek és Leskének. A törpkarakterek egytõl egyig betöltik a rájuk rótt funkciókat, s e szerepük határozzák meg õket a sorozat minden egyes epizódjában. Lõrincz Éva "szabványtörpikéknek" nevezi õket, akiket csak az különböztet meg egymástól, hogy öltözékük kisebb-nagyobb eltéréseket mutat.
Okoska például a szemüvegével az "értelmiségi" a csapatban, aki abszolút elméleti "szaktörpként" nehezen találja a helyét a gyakorlatias törptársadalomban. Hiába van jelen majdnem minden eseménynél, hiába igyekszik betölteni a(z ideiglenes) vezetõ szerepét, sokkal nagyobb megbecsülésnek örvend a történésektõl gyakran távol maradó Hami, hiszen õ fõz egész Aprajafalvára. "Okoskának semmi haszna, ellenben mindent meg akar magyarázni" - összegzi e gondolatot Lõrincz Éva, majd hozzáteszi, hogy ennek az a mindig visszatérõ eposzi fordulat a következménye, hogy messzire hajítják. A fájdalmas földet érés ellenére a félrecsúszott szemüvege láttán "olümposzi kacajra fakadhatnak a tévénézõk", s ez több száz alkalommal is megesik.
Törpilla a hosszú, szõke hajával, soha le nem cserélt, csak több példányban legyártott fehér ruhácskájával és a sárban, hóban is viselt topánkájával a nagybetûs NÕ a törpvilágban, s hiába kerül elõ az évadok elõrehaladtával még két törpnõszemély, mindvégig õ marad az etalon a hímnemû törpök számára.
Lõrincz Éva falanszterelméletének következõ pontja az epizódkezdéssel foglalkozik. A szerzõ kiemeli, hogy bár a részek nagy hányadának cselekménye azzal indít, hogy valami vagy valaki megzavarja a törpök gondtalan, boldog hétköznapjait, a rendezõ - vagy mondjuk inkább úgy, rendezõk - jóvoltából "az expozícióban néhány másodpercig láthatjuk, hogyan fest az idilli állapot". Tulajdonképpen mindenki csak fúr és farag, folyamatosan javítják a Csobilla-folyónál felépített gátjukat vagy hídjukat, Hami süt-fõz, Törpilla virágot, Ügyifogyi követ szed, Nótata törpulyázik, Ügyi pedig reparál valamit. Rá kell hát jönnünk, hogy ha nem lépne színre rendszeresen Hókuszpók vagy igazolt hiányzása esetén az ügyeletes bajkeverõ, a vidám kis törpikék élete halálosan unalmas lenne. Gondtalan, gördülékenyen mûködõ társadalmukban nem volna probléma, nem keletkeznének feszültségek, így a szerzõ elgondolkodik azon, hogy ha a nézõknek módja lenne 22-23 percen keresztül a történésmentes "törphétköznapokat" nézni, nem merülne-e fel bennük az a kérdés, hogy ugyan mi a manótól boldogok ezek a törpök, s honnan ez a hervadhatatlan mosoly az arcukon. Tulajdonképpen elmélázik azon, hogy mitõl lehet elégedett az életével az, akit egész életére bezártak a szabó, a szakács, a földmûves, a morgó, az ügyefogyott vagy mondjuk a "szép, de buta" kategóriájába.
Folyt.köv.
Itt kapcsolódnék a második elemzéshez, amihez meg már nem lehet sokat hozzáfûzni. Egyedül ez a dögunalom dolog az, aminél az a meglátásom, hogy voltaképpen ez nem egyedi dolog. Ha belegondolunk, egy történet alapvetõen mindig abból indul ki, hogy egy zavartalan állapotot egy külsõ vagy belsõ személy, vagy esemény megzavar és az ebbõl kialakult bonyodalom elindítja a valódi történetet. Még a legunalmasabbnak tûnõ slice of life típusú animékben is kell, hogy legyen valamiféle bonyodalom, ami kizökkenti az egyébként hétköznapi életet bemutató történetet, vagy legyen kell egy-egy cél, törekvés, amit a hétköznapi élet bemutatása amolyan köntösként borít be, hátteret biztosít neki. Persze itt igen epizódikus jellegû a történet a törpöknél, ezért nincs egy összefûggõ történetszál, ami végighalad a több száz rész alatt, de ettõl függetlenül ez minden történetre igaz, jól lehet mindenhol másképp nyilvánul meg.