A múlt heti színkavalkád után, ehhez a téli időjáráshoz hasonlatosan egy kicsit borongósabb, melankolikusabb hangulat következik, a tavaly visszavonult Amuro Namie előadásában. Ám maga a szám ennek ellenére korántsem lassú, sőt, igen komoly iramot diktál. Mintha csak reményt és a lehetőséget akarna adni, hogy kitörjünk ebből a szürke, szürreális világból, miközben elgondolkodhatunk mindazon, ami fontos nekünk.
Jó szórakozást hozzá!