A kezdet kezdetén a törpök megalkotóját, Peyót mutatom be nektek.
Pierrot Culliford 1928. június 25-én jött a világra Brüsszelben egy angol apa és egy belga anya gyermekeként. Pályafutásának kezdetén vette át brit unokatestvérének keresztnevét, a Pierrot becézett alakját, a Pierre-t, amelynek rossz kiejtésű változata, a Peyo vált igazán ismertté.
Az, hogy Culliford képregényszerzővé vált, tulajdonképpen a véletlennek köszönhető. A '40-es években éppen munka után néző fiatalember ugyanis két lehetséges állásajánlatot karikázott be az újságban: az egyikben fogorvosi asszisztenst, a másikban pedig illusztrátort kerestek. Culliford az előbbi mellett döntött, ám 15 perccel lekéste a megbeszélt találkozót, így nem volt más választása, mint jelentkezni az illusztrátori állásra és elfogadni azt. A képregényművészet fellegvárának számító Belgiumban azonban egyáltalán nem volt könnyű dolga a hamarosan már Peyo néven rajzoló Cullifordnak.
A brüsszeli Académie Royale des Beaux-Arts-on folytatott tanulmányait követően egy kis belga animációs stúdiónál, a Compagnie Belge d'Animation (CBA)-nál helyezkedett el, ahol olyan jövendőbeli munkatársaival ismerkedhetett meg, mint André Franquin, Morris és Eddy Paape. Annak ellenére, hogy a háború után több művészkollégája is átigazolt a Dupuis-hoz, Peyo nem fogadta el a neki tett ajánlatot, helyette elkészítette inkább legelső, La Dernière Heure (A legutolsó óra) címet viselő képregényét és promóciós képek rajzolásából tartotta fenn magát.
1949 és 1952 között rajzolta a Poussy névre keresztelt macska képregényes történeteit a Le Soir számára, s e lap hasábjain jelent meg először első igazán sikeres történetfolyamának egyik hőse, Janó. A hírnév végül a Le Journal de Spirou című lapnál talált rá, ahol Poussy történetének folytatása mellett útjára indította az imént említett Janó és csatlósa, Bibice kalandsorozatát. A Johan et Pirlouit, vagyis Janó és Bibice című képregényszéria egyik címszereplője a bátor, királyát védelmező és hűséges paripáján nyargaló Janó, a másik pedig a nála jóval alacsonyabb, Kecsege nevű kecskéjén vágtató és hamisan éneklő fegyverhordozó, Bibice, más fordításban Vili. Ez utóbbi figura csak az 1954-ben kiadott harmadik kalandban jelent meg, ám innentől kezdve minden további történetben helyet kapott a bátor apród, Janó oldalán.
Folyt. köv.