"Fiatalság, hazugság. A poklok pokla.
Azok, akik az egekbe magasztalják ifjúságukat, csak önmagukat és a körülöttük lévõket csapják be. Egy olyan milliõt teremtenek, ahol megerõsíthetik téves hitüket.
"Ifjúságuk" nevében, képesek kiforgatni a józan észt, vagy szembemenni a szociális normákkal is, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet. Számukra a hazugság, titkok, bûnök és kudarcok... csak fiatalságuk dobostortája.
Ha - tegyük fel - például a kudarc a fiatalság egyik ismertetõjegye, vitába szállhatnánk az ügyben, hogy azon egyének, akik képtelenek voltak barátokat szerezni, is ifjúságuk rügyében virágzanak. A gond az, hogy ezt nem lennének hajlandóak elismerni. Ez mind csak kettõs mérce.
Hogy nekem errõl mi a véleményem?
Az ilyen kis csicskák, akik élvezik a fiatalságuk...
...a legjobb lenne, ha megdögölnének."
Nem éppen kellemes fiatalkoráról (vagy inkább korunk ifjúságának kórképérõl?) tesz tanúbizonyságot legújabb tavaszi projektünkben (magyar címén: "Nem vitás, ifjúkori szerelmem csupán arconcsapás.") fõszereplõnk, Hikigaya Hachiman - saját bõrén tapasztalta meg a fiatalság poklának legjavát... Vajon van kiút ebbõl? Nos, az 1. részbõl megtudhatjátok. Öveket becsatolni, egy életre szóló leckét kaptok!
Technikai közlemény: Még nem tudni biztosra... de úgy látszik, egy notebook elúszott az örök csatamezõkre. A projektjeim sorsa egy idõre így most kérdéses - ezt a gépet is csak rövid idõre tudtam beszerválni, hogy ki tudjam ezt még adni nektek. :S *vétel*
Most már elérhetõ az adatlap, és így a letöltés is.
