Az ugyan egyértelmű, hogy a Janó és Bibice-albumokból kivált hupikék törpikék messze híresebbek lettek világszerte, mint az alapsorozat, a két ifjút annak idején szerencsére mégsem kerülte el a merchandising szele. Hiába nem élvezhettek akkora hírnevet és népszerűséget, amekkorát Törpapáék, Dupuis már 1959-ben piacra dobta a legelső Bibice-figurát, hogy néhány év elteltével ugyanezt tegye Janóval is. A Bully and Sleich nevű cég az 1970-es években egy saját kollekciót gyártott a törpikék univerzumáról, amelybe természetesen Janóék is beletartoztak, így az apród és a fegyverhordozó is műanyag figuraként kerülhetett sok gyermek törpgyűjteményébe. Nem sokkal később hasonló eset esett meg velük, de akkor már mint plüssjátékok jelentek meg a játékboltok polcain.
Magára a sorozatra rátérve elmondhatjuk, hogy a soha meg nem nevezett európai királyságban játszódó történetek számos klasszikus, középkori históriákra jellemző elemet vonultatnak fel. A fantázia olyan szüleményei mellett, mint a boszorkányok, varázslók, óriások és szellemek rendszeresen megjelennek a színen árulók, tolvajok, betyárok, trónbitorlók és intrikusok. Janó és Bibice párosát minden történetben az adott ellenség elleni küzdelem heve hajtja, miközben sokszor valódi detektívregényként bontakozik ki előttünk éppen aktuális kalandjuk. Azok a kalandok, amelyekből William Hanna és Joseph Barbera cége tizenhármat dolgozott fel közel 24 perces epizódok formájában. Ezen sorozat főcímének magyar változatáról csak halvány emlékeim vannak, s igaz ugyan, hogy a Janó és Bibice itthon sem vált olyan népszerűvé, mint az alapszéria, e főcímzene egy részlete - ha minden igaz - mégis megmaradt bennem. Eltérés persze lehet, de nagyjából így szólhatott:
együtt vágtat erdőn-mezőn.
Janó a Nagyfülén, Bibice Kecsegén
harcolnak halálmegvetőn..."