Annak ellenére, hogy a Hupikék törpikék legfõbb célközönsége a gyerekek, a sorozat nem egy alkalommal foglalkozik a halál témakörével. A karakterek természetesen egyszer sem a téma mélységeibe hatolva és azt boncolgatva ejtenek szót az elmúlásról és az élet végességérõl, mégis bátor dolog, hogy jó pár epizódban fel-felbukkan az elkerülhetetlen halál kérdése.

"Szellemes szinten" még csak szõrmentén ejtenek róla szót a készítõk, mivel ezekben a kísértethistóriákban egyáltalán nem a halál a központi téma, hanem a szellemek jelenléte. A szériában reflektorfénybe ritkán kerülõ Nótata a harmadik évadbeli kalandja során Goethe Faustjához hasonlóan egyezséget köt egy "szellemíróval", aki megírja helyette élete nagy szimfóniáját. A törpulyás kis törp mindezzel persze eladja a lelkét a halott zeneszerzõnek, aki az alku révén arra kényszeríti õt, hogy az örökkévalóságig játsszon a szellemklubjában.

A világirodalmi mû után egy filmihlette részt hoztak össze a sorozat készítõi a negyedik évad végére, mivel a Csete-paté palotában játszódó egyik bibicés történet egyértelmûen a többek között Bill Murray fõszereplésével készült Szellemirtókra hajaz. A szellemirtó törpökké váló Okoskát és Ügyifogyit számtalan kísértet befogásával bízza meg a fals hangú Bibice, s a két törp ezen kis kalandja a fent említett sci-fi-vígjáték mellett Scoby Doo-s elemeket is felvonultat, végtére is ugyanannak a cégnek a sorozata mindkettõ.

A hetedik évados Szellemtörpökben aztán abszolút törpkinézetû szellemek bolygatják meg az élõ törpök nyugalmát, akik a nézõkkel ellentétben bele sem gondolnak abba, hogy ezek a "nem is lény lények" miféle elhunyt törpök szellemei lehetnek.

Sokkal konkrétabban kerül terítékre a halál témaköre abban a részben, amelyben Törpapa Törpojáca beteg virágáról mond le, a törpiek viszont félreértésbõl Lustival hozzák összefüggésbe vezetõjük "halálos diagnózisát". Búcsúbulit szerveznek a hétalvó törpnek, aki értesülve a tragikus végrõl, olyat akar tenni, amilyet egész életében nem tett: kiáll egy felbõszült bika ellen. Egy másik fejezetben Ügyifogyit büntetésbõl gombaház-fogságra ítélik, s bár az ügyetlen kis törp menet közben elhagyja házát, a többiek errõl mit sem sejtenek. Gyászba is borul a falu, miután egy meteor épp ebbe az épületbe csapódik be, hiszen egytõl egyig minden törp azt hiszi: Ügyifogyi odalett. A sorozat folyamán meghal egy rövid idõre Törpapa, Törpszakáll és a masina-mivolta ellenére igenis törpnek számító Törprobot, Hókuszpókkal pedig csak elhitetik a törpök a saját halálát, hogy egy megjuhászodott varázslót kapjanak helyette. A törpolimpiai játékokról szóló különkiadásban egyébként Hókuszpóknak egy idõs rokona konkrétan a szemünk láttára meg is hal. Miután elárulja az általa sosem szeretett Hókuszpóknak, hogy nem hagy rá semmit, úgy távozik - ahogy õ fogalmaz - az "örök Hókuszmezõkre", hogy minden materiális javával együtt eltûnik a föld színérõl. S ha már szinoníma-szinten is szóba került a halál, érdemes megemlítenünk a Törprobotot bemutató fejezetet, amelyben az ifjú Gerárd királyt fogva tartó gonosz Helga - hogy õ kerüljön trónra - azt hazudja a népnek, hogy szeretett unokaöccse "kilehelte lelkét". A hazai szinkronnal tehát a szókincsfejlesztés terén is sokat tanító sorozat a "meghalás" rokonértelmû szavait és kifejezéseit is fel tudta vonultatni.

Szintén Nótatához kötõdik egy másik halálközeli sztori, amelyben a zenésztörp önhibáján kívül tulajdonképpen Aprajafalva minden lakóját megöli törpitajátékával, köszönhetõen Hókuszpók gonoszságának. Kisgyerekeknek szánt meséhez képest nem semmi látványt nyújtanak a falu egyik terén holtan kiterült törptestek, amelyek persze rövid idõn belül újra életre kelnek.

Gyermekkorom leglehangolóbbnak tartott törpepizódja volt a Nyifi címû kis rész, amelyben a Törpilla házi kedvencévé lett címszereplõ kisegér egy aprajafalvi tûzeset során füstmérgezést kap és meghal. A fejezet írói minden bizonnyal nem csupán említés szintjén szerették volna a kisgyermekek tudomására hozni, hogy a halál sajnos az életünk része, mivel elõbb-utóbb mindannyian elveszítünk valakit, akárcsak szegény Törpilla. A halott Nyifi, késõbb pedig az õ sírkövének a látványa ugyanis elég egyértelmûen jelzi, hogy a sorozat alapvetõen vidám és optimista hangvételével ellentétben a készítõk itt szándékosan szomorúra és gyászolósra vették a figurát. Törpilla elõször képtelen elfogadni a halált, majd meg is szökik, nehogy a törpiek elvesztésével még egyszer meg kelljen ezt tapasztalnia, az epizód végére viszont megbékél a ténnyel, amellyel egyszer valamennyiünknek meg kell békülnie. Lábjegyzetben teszem csak hozzá, hogy az elsõ évados tavaszi különkiadásban Törpilla egyszer már elvesztett egy kis kedvencet, történetesen egy kiskacsát, akit a gonosz Baltazár egy kisebb csata során lelõtt. A készítõk azonban akkor még megkegyelmeztek a kis állatnak, s Tavaszanyó varázslata révén egykettõre feltámasztották.

Csakhogy "a törpök élete nemcsak játék és mese", így idõvel - bármilyen szokatlan - a hupikékeknek is meg kellett tapasztalniuk a "halál létét".