Peyónak és a sorozat készítőinek is az volt a nem titkolt szándéka, hogy csekély mértékben legyen ugyan szó a gyerekszületésről, maga a szexualitás mégse kerüljön terítékre. Így vonták be a történetbe az örök legendát, mely szerint minden törpöt a gólya hoz. A harmadik évadnyitóban mi magunk is láthattuk, ahogy Törpicurt a Kék Hold alkalmával egy fáradhatatlan, adminisztrációs okból kifolyólag mégis téves címre szállító gólya hozza Aprajafalvába, miként annak idején - ahogy a hetedik szezonnyitó flashbackjében végigkövethettük -, Vadóckát is egy kelepelő madár szállította volna a még barna szakállas Törpapához. Csakhogy az akkor tomboló viharban egy faág véletlenül kitépte a törpjövevényt rejtő batyut, így a kis teremtmény egy mókuscsaládnál landolt. A többi már törpénelem...A törpnők vagy valamiféle - de mindenképp Hókuszpókhoz köthető - mágia révén jöttek a világra, vagy tisztázatlan körülmények közepette kerültek elő, ahogy ezt Nagyitörp nyolcadik évad eleji megjelenése is mutatja. Hogy a szülés témakörét továbbra is elkerülhessék, de gyerekeket azért vihessenek a történetfolyamba, három felnőtt törpöt inkább megfiatalítottak, s így keletkeztek a törpifjoncok.
Mindez azt jelzi, hogy a törpöket abszolút az aszexualitás jellemzi, bár az, hogy a tévésorozat kezdetén Hókuszpók kifejezetten azért teremtette és küldte közéjük az akkor még fekete hajú Törpillát, hogy romlást hozzon rájuk, némileg rácáfol erre. A hupikék törpikék aszexualitására vonatkozó tételt átfogalmazhatjuk úgy, hogy mindez a szőke szépség megteremtéséig volt csak igaz.
A törpök innentől kezdve nem egyszer lesznek ugyanis szerelmesek a hosszú ideig egyetlen törpnőbe, sőt később sem a kis Törpiri, sem a matróna Nagyitörp nem jelent majd számára konkurrenciát. Törpapa is bízik benne egy fejezetben, hogy Törpilla őt választja, ahogy időnként minden törp. Nem is csoda, hogy Aprajafalva egy szem valamirevaló nője sosem kötelezi el magát egyetlen törp, még az ideálisnak tűnő Törperős mellett sem. Megelégszik helyette romantikus regényeinek olykor megelevendő hősével, Don Törpillóval, aki véleménye szerint a férfitörpök non plus ultrája.
Ha a teljesen ártatlan mesét nem is jellemzi a szexualitás, maga a téma nem egy formában öltött már testet az évtizedek alatt. Hollandiában például egy nyilván paródiának szánt, de szinte minden kockájában pornográfiát tartalmazó képregényt jelentettek meg 1979-ben Sex in Smurfenland címmel. Ebben az összesen 26 oldalas és a borítóját leszámítva fekete-fehér füzetben az eredeti Peyo-képregények és a rajzfilmszéria stílusában mutatnak meztelen törpöket és Törpillát hol játékos, hol pedig akciódús képsorozatokban. A pajzán törpicsekeken kívül Hókuszpóknak is kijut a jóból, amelynek számtalan élvezetes formáját jelenítette meg a rajzoló. A hol az eredeti, fekete hajú változatában, hol pedig szőkeségként megrajzolt Törpilla természetesen az album négy fejezetének egyikéből sem hiányozhat, ahogy azóta egy pajzán törprajz sem készülhetett a végzet törpasszonya nélkül. Számtalan filmhez és sorozathoz hasonlóan sajnos a Hupikék törpikéknek is készültek pornófilmes változatai vagy ha úgy jobban tetszik, paródiái. Képeken nem egy alkalommal került már intim helyzetbe Törpilla és a tinédzserként ábrázolt Törpiri, ahogy henták százai is mutatták már a szexuálisan túlfűtött Törpillát és a törpférfiakat.
A 2011-es hibrid-törpfilmnek készült egy kifejezetten paródiának szánt pornóváltozata, de tudnunk kell, hogy nem ez az első film ebben a témában, mivel a neten régóta kering egy ismeretlen eredetű "műalkotás", amely szintén arról szól, mit csinálhatnak Aprajafalva lakói, amikor Törpapának pajkos kedve van.
Minderre azért volt érdemes rávilágítanunk, hogy lássuk: ha már egyszer a pornóipar is hozzányúl a témához - mint megannyi mese és más film esetében -, akkor a hupikék törpikék valóban jelentős jelenségnek számít. Szegény Peyo ettől persze még foroghat a sírjában, hiszen történeteinek apró kis célközönségét nézve nyilván nem ok nélkül tabuizálta sorozatában a szexualitást és a nemiséget, mégis elvitathatatlan tény, hogy kimondva vagy kimondatlanul mindannyian elpoénkodtunk már azon, hogy mihez kezd a sokáig egy szem Törpilla közel száz férfi társaságában.
Arról nem is beszélve, hogy jó pár korabeli (értsd: 80-as-90-es évekbeli) rajzfilmsorozatban valami különös okból kifolyólag sokszor feltűnően irtották ki a nemiséggel egyetemben a szülő-gyerek konstellációt is. A Kacsamesékben nincs egy kacsa sem, akinek ismernénk az apját vagy az anyját, mivel ott mindenki valakinek az unokabátyja, a nagybátyja vagy az unokaöccse. Annak okát, hogy Donald kacsa a rá bízott unokaöccseit miért adja tovább saját nagybátyjának, Dagobertnek, nem pedig a fiúk szüleinek, sosem tudjuk meg. Ahogy nem tudjuk meg azt sem, valójában ki kinek a kije a föld mélyén élő középkori Gumimacik közül. Természetesen nem mindegyik, de némely sorozatban tabuként kezelik a szülő-gyermek kapcsolatot, s ezért inkább a sokkal kényelmesebb "unokabáty-unokaöcs-unoktestvér-unoka-nagyszülő" variációját használják fel családi nexus kialakításához. A képregényekben Mickey egér is így kap néha maga mellé két unokaöcsöt, a Kacsamesékben a házvezetőnő Beakley néni unokát a kis Webby személyében, a törpikékben Baltazár egy Denisa nevű unokahúgot vagy Omni apó egyetlenegy árva rész erejéig egy magához vett tolvaj kisfiút, Dénest.
Végül a törpöket érintő szexuális vonatkozás zárásaként érdemes elgondolkodnunk a Hupikék törpikék-zenei albumok egyik valószínűleg szándékosan is áthallásosra megírt számán, melynek egyik sora így hangzik:
