Ahhoz, hogy bárki eljusson Aprajafalvába, annak idején a Janó és Bibice-sorozatban nem csupán egy varázslatos erdõn, de mély mocsáron, perzselõ sivatagon és magas hegyeken át vezetett az út. Nem sokkal késõbb a mocsár és a sivatag elmaradt, ám egy valami az utolsó elõtti évadig megmaradt: Kelep, a gólya. Õ az, aki bárhol bármikor elérhetõ a törpök számára, ha nagy távolságot kell megtenniük. Hogy Omni apóhoz eljusson, Törpapa például rendszeresen igénybe veszi a szótlan és béketûrõ gólya szolgáltatásait, akinek a kezdet kezdetén, a csodafurulyás filmben egyébként volt még néhány társa is. A flotta ezen tagjai a sorozatra valahogy lekoptak, hogy kizárólag Kelep kelepelhessen a törpikéknek, s egyedül neki kelljen haptákban állnia, valahányszor a hupikékeknek középkori repülõ taxira van szükségük.
További változás a kezdetekhez képest a gombaházak megjelenése. A csodafurulyás filmben Aprajafalva kinézete még merõben más volt, mint a Hanna-Barbera-féle verzióban. Az elõbbi mozi gombaszerû házai különbözõ méretûek és formájúak voltak, míg az utóbbi szériában egységesebb képet alkotva, a tetejük színét leszámítva nagyjából egyformák lettek. Nem egyenházakról beszélünk ugyan, mégis mind hasonló stílusban épült.
A Hanna-Barbera-éra legfontosabb újításai egyébként a karakterállományt érintették. Egy ilyen megahosszú sorozatnál elengedhetetlen a sokat emlegetett idõnkénti vérfrissítés, de a Peyo-szülte figurákon kívül az amerikai készítõk olyan vadonatúj karaktereket vezettek be már a kezdet kezdetén, mint Chlorihydra, a szeretetgyûlölõ vén banya, Baltazár, Hókuszpók keresztapja, valamint Tavaszanyó és Idõapó, a két kedves vénség. Késõbb pedig jött Vili, aki hasonlósága okán olyannyira Bibice köpönyegébõl bújhatott elõ, hogy a hetedik évadban össze is eresztették õket egy epizód erejéig.
És érdemes megemlítenünk a gyakran bevetett kis házi kedvenceket. Sziamiaú nyomdokain haladva nem egy karakter mellé valamilyen háziállatot vagy egyéb szerzetet társítottak, hogy vagy legyen kihez szólnia az amúgy magányos szereplõnek, vagy jelenlétével egyszerûen csak színesítse a törpéneteket. Ilyen kis alapkedvenc például Vadócka mókusa, Mókica, akit a német szinkronban nem mellesleg Csitának neveztek el, ha már nemes és német egyszerûséggel Vadóckát meg Tarzan Schlumpfnak. Ott van aztán Kutymorgó, aki nem lett ugyan Sziamiaú nemezise, mivel kevés alkalommal veszi csak üldözõbe a szerencsétlen vágott fülû macskát, kutyaként mégis jó ellenpólusa a pusztán magyarul megszólaló nyávogónak. Chlorihydra egy beszélõ tukánt kapott maga mellé, Baltazár egy várárkot õrzõ sárkányt, Bibírcsóka egy Harold névre hallgató, nyúzott keselyût, Nagyitörp pedig - miként az idõutazós szezon egyik fejezetébõl megtudjuk - egy Ausztráliából származó kis pamacsot, Hopszát. Kertitörpnek három rész erejéig lett egy kis, szakmájához alig értõ dzsinnje, Gurdi, Zöldõr mellett pedig állandó csendestárs egy hernyó és egy pillangó.
A Peyo által teremtett világ így változott és tágult a kilenc szezont megért amerikai rajzfilmsorozatban, ez pedig a legnagyobb elismerés lehetett a híres képregényszerzõnek, hiszen törpuniverzumának továbbfejlesztése jelezhette számára leginkább, hogy valami törpösen nagyszerût teremtett meg a Janó és Bibice-történetbõl kilépett törpjeivel.