Ahhoz, hogy bárki eljusson Aprajafalvába, annak idején a Janó és Bibice-sorozatban nem csupán egy varázslatos erdőn, de mély mocsáron, perzselő sivatagon és magas hegyeken át vezetett az út. Nem sokkal később a mocsár és a sivatag elmaradt, ám egy valami az utolsó előtti évadig megmaradt: Kelep, a gólya. Õ az, aki bárhol bármikor elérhető a törpök számára, ha nagy távolságot kell megtenniük. Hogy Omni apóhoz eljusson, Törpapa például rendszeresen igénybe veszi a szótlan és béketűrő gólya szolgáltatásait, akinek a kezdet kezdetén, a csodafurulyás filmben egyébként volt még néhány társa is. A flotta ezen tagjai a sorozatra valahogy lekoptak, hogy kizárólag Kelep kelepelhessen a törpikéknek, s egyedül neki kelljen haptákban állnia, valahányszor a hupikékeknek középkori repülő taxira van szükségük.
További változás a kezdetekhez képest a gombaházak megjelenése. A csodafurulyás filmben Aprajafalva kinézete még merőben más volt, mint a Hanna-Barbera-féle verzióban. Az előbbi mozi gombaszerű házai különböző méretűek és formájúak voltak, míg az utóbbi szériában egységesebb képet alkotva, a tetejük színét leszámítva nagyjából egyformák lettek. Nem egyenházakról beszélünk ugyan, mégis mind hasonló stílusban épült.
A Hanna-Barbera-éra legfontosabb újításai egyébként a karakterállományt érintették. Egy ilyen megahosszú sorozatnál elengedhetetlen a sokat emlegetett időnkénti vérfrissítés, de a Peyo-szülte figurákon kívül az amerikai készítők olyan vadonatúj karaktereket vezettek be már a kezdet kezdetén, mint Chlorihydra, a szeretetgyűlölő vén banya, Baltazár, Hókuszpók keresztapja, valamint Tavaszanyó és Időapó, a két kedves vénség. Később pedig jött Vili, aki hasonlósága okán olyannyira Bibice köpönyegéből bújhatott elő, hogy a hetedik évadban össze is eresztették őket egy epizód erejéig.
És érdemes megemlítenünk a gyakran bevetett kis házi kedvenceket. Sziamiaú nyomdokain haladva nem egy karakter mellé valamilyen háziállatot vagy egyéb szerzetet társítottak, hogy vagy legyen kihez szólnia az amúgy magányos szereplőnek, vagy jelenlétével egyszerűen csak színesítse a törpéneteket. Ilyen kis alapkedvenc például Vadócka mókusa, Mókica, akit a német szinkronban nem mellesleg Csitának neveztek el, ha már nemes és német egyszerűséggel Vadóckát meg Tarzan Schlumpfnak. Ott van aztán Kutymorgó, aki nem lett ugyan Sziamiaú nemezise, mivel kevés alkalommal veszi csak üldözőbe a szerencsétlen vágott fülű macskát, kutyaként mégis jó ellenpólusa a pusztán magyarul megszólaló nyávogónak. Chlorihydra egy beszélő tukánt kapott maga mellé, Baltazár egy várárkot őrző sárkányt, Bibírcsóka egy Harold névre hallgató, nyúzott keselyűt, Nagyitörp pedig - miként az időutazós szezon egyik fejezetéből megtudjuk - egy Ausztráliából származó kis pamacsot, Hopszát. Kertitörpnek három rész erejéig lett egy kis, szakmájához alig értő dzsinnje, Gurdi, Zöldőr mellett pedig állandó csendestárs egy hernyó és egy pillangó.
A Peyo által teremtett világ így változott és tágult a kilenc szezont megért amerikai rajzfilmsorozatban, ez pedig a legnagyobb elismerés lehetett a híres képregényszerzőnek, hiszen törpuniverzumának továbbfejlesztése jelezhette számára leginkább, hogy valami törpösen nagyszerűt teremtett meg a Janó és Bibice-történetből kilépett törpjeivel.