Ha már a sorozatzáró évadban hupikék főhőseink végig azon fáradoznak, hogy időutazásuk során hazajussanak Aprajafalvába, érdemes néhány szót ejtenünk a széria nyolc szezonján át központi helyszínnek számító településről.
A képzeletbeli Aparajafalváról annyit tudni biztosan, hogy valahol Európában található. Mivel belga eredetű történetről van szó, a legelfogadottabb teória az, hogy Peyo annak idején Belgium és Luxemburg kiterjedt erdős régiójában, a Franciaországba is átnyúló Ardennekben helyezte el a törpök faluját. Más elmélet szerint Franciaország egyik régiójában, Auvergne-be sokkal jobban illik a mesebeli erdő és a kis település, Peyo viszont a 23. Hupikék törpikék-képregényalbumának első oldalán elvileg Franciaország Aubenas nevű települését említi meg helyszínként. Ez pedig annyit jelent, hogy a sorozatban Csobillának nevezett folyó valójában az Aubenas-t is átszelő Ardèche, amely a Rhône jobb oldali mellékfolyója. A törpikék tulajdonképpen az egész szérián át az erre a folyóra épített duzzasztógátjukat építik, szerelik és javítják, miközben ez a vízfolyás keresztirányában kiépített műszaki megoldás nem egy alkalommal szakad át, elárasztva ezzel a békés törptelepülés teljes egészét.
Amennyire Törpapáék képtelenek hazajutni kalandos időútjukról, úgy voltak képtelenek eljutni ugyanide azok az emberek, akik jó vagy rossz szándéktól vezérelve mindenáron szerették volna megtalálni Aprajafalvát. Hókuszpók száz meg száz kísérlete a faluba való eljutásra hol kudarcba fulladt, hol sikeres volt, ám a lényeg, hogy egyetlenegyszer sem tudta újra felidnézni magában az odáig vezető utat. Akár térkép, akár valamilyen masinéria, akár mágia révén magasodott ki a kis gombaházak közt, még egyszer nem jutott vissza a törpökhöz. Egy vicces netes kép tanúsága szerint egy GPS-alkalmazással feltuningolt okostelefonnal ma már fél pillanat alatt eljutna az alig több mint száz lelket számláló Aprajafalvába.
A kezdet kezdetén Janónak és Bibicének még csak úgy sikerült eljutnia a törpikék varázslatos világába, hogy az egyéb helyen Furfangusznak nevezett Omni apó hipnokinézist alkalmazott rajtuk. Vagyis álomba varázsolta mindkettejüket, de úgy, hogy a személyiségük megkettőződött. Az álombéli énjük juthatott csak el Törpapáékhoz, miközben mindaz, amit ott átéltek, valóban meg is történt. A Hanna-Barbera Stúdió ezt az igencsak zavaros módszert a sutba vágva úgy döntött, sokkal reálisabb, ha a mesebeli emberek a saját lábukon jutnak el a faluba, nem pedig holmi hipnotizálás révén.
A széria során nem egy alkalommal katasztrófa- (tűzpusztítás-, áradás-, földrengés-, meteorhullás-) sújtotta településre a Janó és Bibice-sorozat kezdetén még egy kietlen, száraz, barátságtalan vidéken át vezetett az út, ám az idő előrehaladtával a paradicsomi békét sugárzó Aprajafalvát egy vágyott és barátságosabb erdei környezet kezdte el körülvenni. A szintén belga származású képregényhős, Asterix néven soha nem nevezett falujához hasonlóan a törpök kis települését is az a fajta nyüzsgés és élettel teliség jellemzi, amely az évtizedek alatt a törphistória védjegyévé vált. Valahányszor olyan népes mesebeli helység válik egy rajzfilmsorozat fő helyszínévé, mint a Szippancsokbéli Szippánia, a borsóklakta Becőfalva, az Erdei állatok országának is nevezett Juharfalva vagy Momóka és 244 kis társának otthona, Manóvár, könnyen lehet, hogy mind-mind csak Peyo képzeletbeli kis birodalmának, Aprjafalvának köszönheti a létét.