Van ugyanis a törpök között kettő, akiket a többiekhez képest határozottabban jellemez a nyelv használata. Az egyik Kertitörp, aki németül a Farmi Schlumpf nevet kapta, mely legjobban Paraszttörpként fordítható, s aki a német szinkronban jellegzetes, erős szász dialektussal beszél. Ez a tájszólás utal Kertitörp földművelő, (nem bántón) egyszerűbb mivoltára, s ennek a dialektusnak az ízessége nagyon jól jelzi e karakter hétköznapiságát és földhöz való kötődését.
A másik figura Törpingáló, aki a német keresztségben a híres francia festőművész és grafikus, Henri de Toulouse-Lautrec után a Toulousi Schlumpf nevet kapta. A magát a többiektől piros köpenyével és fekete csokornyakkendőjével megkülönböztető ecsetmester az eredeti angol verzióhoz hasonlóan gyakran beszél erős francia, affektáló stílusban. Káromkodással felérő kifakadásai alkalmával általában olyan francia eredetű szavakat és kifejezéseket használ, mint a "Mon Dieu!", a "croissant", a "randevú" és a "Sacré Coeur", hogy ezzel utaljon az öltözködésében, gesztusaiban is megjelenő művészi könnyedségére.
E nyelvi sajátosságok által mindkét karakter különbözik kissé a többitől, s így Kertitörp és Törpingáló is könnyebben beazonosítható.
A német szinkron kapcsán érdemes még megemlítenünk Vadóckát, akinek gyermekkora és "neveltetése" igencsak eltér a többiekétől, hiszen mókusok nevelték. Vadócka nem titkoltan Edgar Rice Burroughs amerikai író Tarzan-figurájának törpös megfelelője, mivel regénybeli elődjét emberszabású majmok nevelték fel. Erre utal a német Tarzan Schlumpf név, valamint az, hogy az ő mókusbarátja, Mókica a Tarzan-féle Csitának feleltethető meg, hiszen őt nem máshogy hívják németül, mint hogy Cheetah.