Van ugyanis a törpök között kettõ, akiket a többiekhez képest határozottabban jellemez a nyelv használata. Az egyik Kertitörp, aki németül a Farmi Schlumpf nevet kapta, mely legjobban Paraszttörpként fordítható, s aki a német szinkronban jellegzetes, erõs szász dialektussal beszél. Ez a tájszólás utal Kertitörp földmûvelõ, (nem bántón) egyszerûbb mivoltára, s ennek a dialektusnak az ízessége nagyon jól jelzi e karakter hétköznapiságát és földhöz való kötõdését.
A másik figura Törpingáló, aki a német keresztségben a híres francia festõmûvész és grafikus, Henri de Toulouse-Lautrec után a Toulousi Schlumpf nevet kapta. A magát a többiektõl piros köpenyével és fekete csokornyakkendõjével megkülönböztetõ ecsetmester az eredeti angol verzióhoz hasonlóan gyakran beszél erõs francia, affektáló stílusban. Káromkodással felérõ kifakadásai alkalmával általában olyan francia eredetû szavakat és kifejezéseket használ, mint a "Mon Dieu!", a "croissant", a "randevú" és a "Sacré Coeur", hogy ezzel utaljon az öltözködésében, gesztusaiban is megjelenõ mûvészi könnyedségére.
E nyelvi sajátosságok által mindkét karakter különbözik kissé a többitõl, s így Kertitörp és Törpingáló is könnyebben beazonosítható.
A német szinkron kapcsán érdemes még megemlítenünk Vadóckát, akinek gyermekkora és "neveltetése" igencsak eltér a többiekétõl, hiszen mókusok nevelték. Vadócka nem titkoltan Edgar Rice Burroughs amerikai író Tarzan-figurájának törpös megfelelõje, mivel regénybeli elõdjét emberszabású majmok nevelték fel. Erre utal a német Tarzan Schlumpf név, valamint az, hogy az õ mókusbarátja, Mókica a Tarzan-féle Csitának feleltethetõ meg, hiszen õt nem máshogy hívják németül, mint hogy Cheetah.