Peyo képregényhõsei nem az 1976-ban készült belga csodafurulyás filmben debütáltak, hanem 11 évvel korábban, 1965-ben egy szintén belga fekete-fehér animációs filmben, amely nemes egyszerûséggel a Led Adventures des Schtroumpfs - azaz A hupikék törpikék kalandjai - címet kapta.
A törpkarakterek eme kezdetlegesnek nevezhetõ elsõ animációs játékfilmjében népszerû belga színmûvészek kölcsönözték hangjukat a törpöknek és fõ ellenségüknek, Hókuszpóknak. Az Eddy Ryssack és Maurice Rosy által rendezett, illetve a Peyo, Yvan Delporte és André Franquin által írt másfél órás film tulajdonképpen öt rövid történet füzére, amelybõl hármat késõbb William Hanna és Joseph Barbera is feldolgozott klasszikus sorozatának elsõ évadában. Az egyik ilyen A varázstojás, a másik A lila törpök - akik fekete-fehér film révén itt még értelemszerûen feketék voltak -, valamint a Szent Törp és a sárkány. Helyet kapott a gyûjteményben egy fejezet, amelyben Hókuszpók önmagát törppé változtatva Aprajafalvába jut, illetve az a rész, amelyben az egyik törpicsek repülni szeretne, mint a madarak.
A minimálpárbeszéddel készült mesékben a karakterek spórolósan szaggatott mozgása és Törpapa morózus fizimiskája ellenére is felismerhetõek a Hupikék törpikék olyan - késõbb védjeggyé vált - momentumai, mint a közösen végzett munka, a Lalala-daltól még messze álló danolászás, Ügyifogyi ügyetlenkedése és a mágia használata.
Az öt kisfilmbõl álló mû ismertségét 11 év múlva érthetõ módon beárnyékolta a Hupikék törpikék és a csodafurulya címû egész estés rajzfilm, de az a tény nem vitatható, hogy ez a több mint 50 éves mese szükséges volt ahhoz, hogy a törpök másfél évtizeddel késõbb diadalmasan bemasírozhassanak a szombati matinéfilmek világába.