Peyo képregényhősei nem az 1976-ban készült belga csodafurulyás filmben debütáltak, hanem 11 évvel korábban, 1965-ben egy szintén belga fekete-fehér animációs filmben, amely nemes egyszerűséggel a Led Adventures des Schtroumpfs - azaz A hupikék törpikék kalandjai - címet kapta.
A törpkarakterek eme kezdetlegesnek nevezhető első animációs játékfilmjében népszerű belga színművészek kölcsönözték hangjukat a törpöknek és fő ellenségüknek, Hókuszpóknak. Az Eddy Ryssack és Maurice Rosy által rendezett, illetve a Peyo, Yvan Delporte és André Franquin által írt másfél órás film tulajdonképpen öt rövid történet füzére, amelyből hármat később William Hanna és Joseph Barbera is feldolgozott klasszikus sorozatának első évadában. Az egyik ilyen A varázstojás, a másik A lila törpök - akik fekete-fehér film révén itt még értelemszerűen feketék voltak -, valamint a Szent Törp és a sárkány. Helyet kapott a gyűjteményben egy fejezet, amelyben Hókuszpók önmagát törppé változtatva Aprajafalvába jut, illetve az a rész, amelyben az egyik törpicsek repülni szeretne, mint a madarak.
A minimálpárbeszéddel készült mesékben a karakterek spórolósan szaggatott mozgása és Törpapa morózus fizimiskája ellenére is felismerhetőek a Hupikék törpikék olyan - később védjeggyé vált - momentumai, mint a közösen végzett munka, a Lalala-daltól még messze álló danolászás, Ügyifogyi ügyetlenkedése és a mágia használata.
Az öt kisfilmből álló mű ismertségét 11 év múlva érthető módon beárnyékolta a Hupikék törpikék és a csodafurulya című egész estés rajzfilm, de az a tény nem vitatható, hogy ez a több mint 50 éves mese szükséges volt ahhoz, hogy a törpök másfél évtizeddel később diadalmasan bemasírozhassanak a szombati matinéfilmek világába.