A hatodik törpévfolyam legutolsó részének közzétételével ma elérkeztünk végre a 7. szezonhoz, amely 1987-es évad lévén a Hanna-Barbera Stúdió sok más sorozatához – többek között a törpök által ihletett, a tenger mélyén játszódó Szippancsokhoz – hasonlóan újfajta rajzolási és színezési technikával készült. Alapvetõen egyszerûbb, kevésbé részletgazdag hátterekkel, spórolási szándékból sokszor minimalizált mozgásokkal, élénk és világosabb színekkel kezdtek el operálni a készítõk, ez azonban nem szembeötlõ, csak a korábbi szezonok gyakran mattabb és kidolgozottabb animációs technikájának ismeretében.
Az újítás viszont nem csupán a rajzolást érintette, hanem a karakterállományt is, mivel a korábbi évadok vérfrissítéseinek sikerét figyelembe véve az alkotók egy újabb törpöt vezettek be a szezon kezdetén.
Õ Vadócka, az eddig soha meg nem említett, de sok-sok éve elveszett törp, akit még az õt szállító gólya hagyott el, s akit eddig mókusok neveltek. Tarzan történetének hupikék adaptációjában bukkan fel a dupla – és több hivatalosnak minõsített epizódlistával ellentétben nem négyrészes – évadnyitóban, én pedig személy szerint azért szerettem õt a szinkronnal nem rendelkezõ fejezetek feliratozásakor, mert neki soha nincs szövege. Vadócka ugyanis nem tud beszélni, csak makogni. Ennek ellenére a szinkronos részekben lett magyar hangja is, méghozzá Bartucz Attila személyében, miként Törpicur is Vadnay Tünde magyar hangján gagyog harmadik évad eleji megjelenése óta.
Vadócka és állatbarátja, a Tarzan-féle Csitát „megszemélyesítõ” Mókica debütálásával nagyjából túllépünk a sorozat második harmadán, ám õ még mindig nem az utolsó törp, aki újként bukkan fel Aprajafalvában…