
Hazánkban 1988 és 1990 között öt kötetben 14 hupikék-históriát adott ki a Fabula Kiadó a Hupikék törpikék és a csodafurulya címû mesekönyvet szintén 1988-ban jegyzõ Liszkay Szilvia mûfordításával. Sok évre rá, 2009-ben a Manó Könyvek Kiadó Kft. öt 80-as évekbeli képregénysztorit újranyomva, a Törpárbaj címû fejezettel kiegészítve jelentetett meg ma már ritkaságnak számító Peyo-képregényeket. A kiadó ezzel egyértelmûen a törpök akkori mozifilmes megjelenésének sikerét igyekezett nem csak elõsegíteni, de meg is lovagolni. Arról nem beszélve, hogy ezidõtájt került a piacra számtalan hupikék törpikékes foglalkoztatókönyv és kisgyerekeknek szánt törpös mesekönyv.
A "kismanók" hazai képregényes megjelenésére visszatérve elmondhatjuk, hogy olyan klasszikus, legfõképpen a rajzfilmsorozat elsõ szezonjában megfilmesített szövegbuborékos mesék ezek, mint A varázstojás, Az áltörp, A századik törp, A fekete törpök, A repülõ törp, A törpök elrablója, A pilótörp, Az idõbepörgetõ, A királytörp, a Törpfónia c-dúrban, A Törpicur, az Ügyi-törp, a Törpingáló és a Törpedelmes-gyõzedelmes ünnep. Ezen albumok legtöbbje Peyo 3 vagy 4 törpéneteként került a könyvesboltok polcaira, de egy képregényekkel foglalkozó hazai portál két olyan törpképregényt is magyarított, amely nagy valószínûség szerint az USA-ban a rajzfilmsorozat alapján készült képregénysorozat két füzete. Ezekben egy törprepülõrõl, a fiatalság forrásáról, egy törpszörnyrõl és egy törplabdáról esik szó, kiegészítésként pedig aprajafalvi apró kalandokat is megosztanak a nagyérdemûvel. Egy ún. Comic strips címet viselõ összeállításban pedig Garfieldot idézõ, három-négy kockából álló, humoros képsorokat is bemutatnak, melyek fõ jellegzetessége, hogy szöveg nélkül, tehát a világ bármely részén érthetõ módon szórakoztatják a közönséget Peyo mára már klasszikus figurái.


