Az eredetileg Peyo képregényeiben életre kelt törpök mindösszesen 23 kötetben jelentek meg 1963 és 2005 között. E képregénysorozat első 16 darabját még egy az egyben Peyo hozzájárulásával jelentették meg, 1992-es halálát követően pedig utódai írták és rajzolták meg a további hét törpénetet - természetesen az alkotó stílusában és szellemében.
Hazánkban 1988 és 1990 között öt kötetben 14 hupikék-históriát adott ki a Fabula Kiadó a Hupikék törpikék és a csodafurulya című mesekönyvet szintén 1988-ban jegyző Liszkay Szilvia műfordításával. Sok évre rá, 2009-ben a Manó Könyvek Kiadó Kft. öt 80-as évekbeli képregénysztorit újranyomva, a Törpárbaj című fejezettel kiegészítve jelentetett meg ma már ritkaságnak számító Peyo-képregényeket. A kiadó ezzel egyértelműen a törpök akkori mozifilmes megjelenésének sikerét igyekezett nem csak elősegíteni, de meg is lovagolni. Arról nem beszélve, hogy ezidőtájt került a piacra számtalan hupikék törpikékes foglalkoztatókönyv és kisgyerekeknek szánt törpös mesekönyv.
A "kismanók" hazai képregényes megjelenésére visszatérve elmondhatjuk, hogy olyan klasszikus, legfőképpen a rajzfilmsorozat első szezonjában megfilmesített szövegbuborékos mesék ezek, mint A varázstojás, Az áltörp, A századik törp, A fekete törpök, A repülő törp, A törpök elrablója, A pilótörp, Az időbepörgető, A királytörp, a Törpfónia c-dúrban, A Törpicur, az Ügyi-törp, a Törpingáló és a Törpedelmes-győzedelmes ünnep. Ezen albumok legtöbbje Peyo 3 vagy 4 törpéneteként került a könyvesboltok polcaira, de egy képregényekkel foglalkozó hazai portál két olyan törpképregényt is magyarított, amely nagy valószínűség szerint az USA-ban a rajzfilmsorozat alapján készült képregénysorozat két füzete. Ezekben egy törprepülőről, a fiatalság forrásáról, egy törpszörnyről és egy törplabdáról esik szó, kiegészítésként pedig aprajafalvi apró kalandokat is megosztanak a nagyérdeművel. Egy ún. Comic strips címet viselő összeállításban pedig Garfieldot idéző, három-négy kockából álló, humoros képsorokat is bemutatnak, melyek fő jellegzetessége, hogy szöveg nélkül, tehát a világ bármely részén érthető módon szórakoztatják a közönséget Peyo mára már klasszikus figurái.