Az egész történet egy Lucy nevû mutáns körül bonyolódik, aki még pár sorstársával együtt birtokában van egy olyan különleges képességnek, hogy több láthatatlan, szupererõs és szupergyors kart tud kibocsátani magából, amikkel akár épületeket zúzhat porrá, embereket szelhet ketté és golyókat állíthat meg a levegõben. Dicloniusnak nevezik azokat a mutánsokat, akik erre képesek, s nevüket a fejükbõl kitüremkedõ két kis szarvról kapták. A teljesen izolált intézetben úgy tartják õket, mint az állatokat, egyedül a különleges képességük érdekli az õket vizsgáló kutatókat, s a lányok mentális szükségleteivel senki sem törõdik. Erre õk is úgy viselkednek, mint Harlow izolált majmai. Van, aki születésétõl fogva el van szigetelve, van, aki a kora-gyermekkorát még emberek közt tölthette, bár szarvai miatt õt is kiközösítették, mint például Lucyt. Emiatt mindegyiküknek a végletekig eltorzult a személyisége. Fogvatartóikat mélységesen gyûlölik és a fajtájukat is ki akarják írtani, vagy istenítik, mint az egyetlen embereket, akik törõdnek is velük.
Egy nap Lucy kinti segítséggel megszökik a kutatóközpontból, elpusztítva mindenkit, aki eléáll. Egyetlen mesterlövés képes megsebesíteni, s a fejsérülés miatt tudathasadásos állapotban sodródik a japán partokra. Ott Kota és Yuka, két egyetemista (leendõ páros) talál rá, s Nyu-nak nevezik el a lányt, mert az nem képes más szó kimondására és teljesen értelmi fogyatékosként viselkedik. Befogadják magukhoz, ezzel õk is veszélybe kerülnek, amint az intézet elkezdi elõbb a rendõrséggel, majd a saját speciálisan kiképzett embereivel, végül az egyre nehezebben irányítható dicloniusokkal kerestetni és visszaszerezni vagy megölni az elkóborolt lányt, akinek néha elõbukkan az értelmes, ám vérengzõ énje.