A már több mint harminc évvel ezelõtt indult sorozat idõtállóságának egyik oka a tipikus jellemvonásokat megtestesítõ karakterek és a számtalan izgalmas, illetve érdekes történet mellett a háttérzeneként felhasznált rengeteg klasszikus muzsika. Ezek mindegyike maradandó értéket képvisel, ezzel együtt pedig elérte, hogy maga a széria a sok nemes zeneszerzõ mûvei révén soha ne mehessen ki a divatból és soha ne váljon avíttá. William Hanna és Joseph Barbera az aprólékosan kimunkált törpmesékben akarva-akaratlanul is elültette a gyerekek fülében a komolyzene mûvészetének csíráit.
A Hupikék törpikék ugyanis az egyik legismertebb olyan rajzfilmsorozat, amelyet szinte teljes egészében komolyzenével töltöttek meg. Így sok millió gyermek ismert meg olyan klasszikus darabokat, amelyekhez más módon nem lett volna szerencséje. A különleges eseményeket aláfestõ vagy éppen az ismert és ismétlõdõ képsorokhoz kapcsolódó dallamok valójában olyan zeneszerzõktõl származnak, mintpéldául Johann Sebastian Bach, Ludwig van Beethoven, Hector Berlioz, Claude Debussy, Franz Schubert, Richard Strauss vagy Sergei Rachmaninov.
Nem egyszer felcsendül az epizódok alatt Edvard Grieg Peer Gynt-je, Kodály Zoltán Háry Jánosa, Liszt Ferenc Haláltánca, Felix Mendelssohn Tavaszi zsongása, Wolfgang Amadeus Mozart Varázsfuvolája és Figaro házassága címû operája, valamint Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Egy kiállítás képei címet viselõ zongoraciklusa, amely a csúf, kopasz Hókuszpók témájává vált a sorozatban. Részletek hallhatóak továbbá például Sergey Prokofiev Péter és a farkas-ából, Gioachino Rossini Tell Vilmos-nyitányából, Pyotr Ilyich Tchaikovsky A diótörõ-jébõl és Richard Wagner zenedrámájából, A nürnbergi mesterdalnokok-ból.
Egy klasszikussá vált rajzfilmsorozatot tehát észrevétlenül tett idõtállóvá a fülbemászó dallamokkal teli klasszikus zenék garmadája, melynek révén tudattalanul vált komolyzene-hallgatóvá több generációnyi Hupikék törpikék-nézõ.