Sziasztok!
Ha esetleg már eltemettetek volna, akkor örömmel tudatok mindenkit, hogy élek és virulok
, és ma nem mást hoztam el nektek, mint a Yahari ("Nem vitás, ifjúkori szerelmem csupán arconcsapás.") várva-várt, és már régóta esedékes OVA-ját. Át is adnám a szót Hachimannak:Házasság: Az az intézmény, ahová az egyén létezése megy meghalni.
A házas emberek folyton a boldog házas élet gyönyöreivel jönnek:
Hogy mennyire szeretik a munkából hazaérve hitvesüket egy "Megjöttem, drágám!" mondattal köszönteni, vagy, hogy milyen hatalmas erõt képes adni nekik másnapra az alvó gyerekeik puszta látványa. De gondoljatok csak bele. A szüleiteknek is tudtok, a suliból hazaérve így köszönni. Vagy, akár az is elég, hogy ha vesztek egy csomag szájvizet, és köszöntök egyet a címkén lévõ vízilovaknak. Ráadásul, ha már az alvó gyerekeikbe helyezik a hitüket, ott már rég nagy baj van. Ez csak azt jelenti, hogy pokoli módon túlóráznak.
Kérdem én, ez milyen értelemben boldog házas élet? A házas élet gyönyöreirõl prédikálnak, miközben a szemükrõl ugyanaz az érzéketlenség tükrözõdik, mint az enyémrõl. Akár csak a zombik, ahogy a mocsárba rántják az embert.
Nehéz ám a házas élet, de fõleg a házi férjeknek... Hogy mennyire? A Yahari mai részébõl kiderül! Jó szórakozást!
